Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Egy rövidet? Jöhet...

Koter Péter
2019. 07. 18. 17:20:28

Talán kezdhetném az írást egy régi poénnal.

  • Mi az? Szép az idő, süt a nap, csicseregnek a madarak?
  • Munkanap!

Nagyjából ezzel jellemezhetném a május hónapot, igaz a munkanapok zöme is esővel telt, így a Szeged környéki horgászvizek nagy része gépkocsival megközelíthetetlenné vált.

Nagyon elegem lett az esőből, a horgászat nélkül töltött napokból, így felkerekedtem és ellátogattam Üllésre.

Már évekkel ezelőtt is szemeztem a vízzel, de mivel csupán egy nagy lavórnak tűnt, csak elhajtottam mellette.

Aztán később azt vettem észre, hogy komolyabban elkezdtek foglalkozni a környezettel, játszóteret építettek, tűzrakóhelyeket, sportpályákat létesítettek. A szemközti erdőben is szép, nagyra nőttek a fák, kellemes hűst adva az oda járó horgászoknak. A honlapjuk szerint a telepítések folyamatosak, amit a helyi horgászok is megerősítettek.

Nagyjából három éve járok ki ide néha-néha, leginkább akkor, ha otthon kiadják, hogy pontyot vigyek haza.


Az idő most sem volt túl kegyes hozzám, az égen csúnya, szürke felhők gyülekeztek, de legalább nem esett. Úgy voltam vele, hogy még ha esik is az eső, az sem érdekel, ma horgászni fogok. A község központjában lévő zöldségesnél megváltottam a napijegyet, ahol, mintha megbeszéltük volna, két kollégámmal is összefutottam. Most már hármasban elindultunk a település határán túl lévő vízhez. A napijegy megvásárlásával -4 kilogramm egyedsúlyig- két pontyot, valamint 3 kg egyéb halat lehet elhozni. Maga a tó 7ha alapterületű, átlagos mélysége 2-2,5 méter, és valóban lavór kinézetű, de ne ez alapján ítéljük meg. Valamikor tavaly, szeptember környékén jártam itt utoljára, már akkor rengeteg víz hiányzott a tóból, ezt azóta sem sikerült pótolni. A „normál” vízszint látszik a nádason, jelenleg a néhai meder széléről kell horgászni.

Mindig az erdő felől szoktam próbálkozni, de most jobbnak láttam, ha az úttest felőli részre ülök le, menekülni rövidebb lesz, ha megint jön az özönvíz. Szintén az egyszerűség és a kényelem kedvéért, idén először elővettem a csipogós jelzőket és a bojlis botokat, néha ezeket is le kell porolni. Mindkét boton 25-ös főzsinórt, 28-as fonott dobóelőkét, 45 grammos pellet feeder kosarat, 10-es fonott előkét használok, szintén 10-es méretű szakáll nélküli horoggal, csalitüskével. Nem egy nagypontyos felszerelés, de nem láttam értelmét bojlizni, igaz sosem próbáltam itt. Eddig a pelletek mindig nyerőnek bizonyultak, most is bíztam bennük. Nem szándékoztam alapozni, eddig sosem volt szükség rá, úgy gondoltam, inkább keresem majd a halat. Alig voltak horgászok a parton, dobálhattam szinte kedvem szerint.

Bármikor látogattam erre a vízre, az ananászos csalik mindig adták a halat, legyen az bármilyen gyártótól származó. Hát most nem. Eltelt jó két óra, de egy mozdításom sem volt. Közben az egyik kollégám megszákolt egy bő kétkilós pontyot, amely epres pelletre volt éhes. Gyorsan cselekedtem, felraktam én is hasonlót, de erre sem volt jelentkező. Mindig van nálam legalább 20-30 féle pellet és minibojli, hogy tudjak alkalmazkodni a körülményekhez, valamelyik általában be szokott jönni, csak türelem kell hozzá. Most abból sem volt sok, mert az égiek erős dörgéssel figyelmeztettek, hogy valami készül odafent. Az egyik kedvenc 10mm-es, feederes air waftersemet tűztem fel csalinak, amivel eddig szinte mindenütt sikerült halat fognom, bíztam benne, hogy itt is bizonyít. A leírás szerint apró rák kivonat illatú, nekem kicsit más jut eszembe róla, de a lényeg, hogy adja a halat.

Nem is keltett csalódást, pár perc múlva füstölős kapás, majd a matracomon pihent az első, kétkilósforma ponty. Az itteni szokásom szerint az első halat visszaengedem, bár nagy volt a kísértés az időjárás miatt, mégis visszakerült éltető közegébe.

A csali a tüskén maradt, így az etetőanyag feltöltése után ment is gyorsan vissza vízbe. Nem vártam 3 percet, ismét határozott húzásra ránthattam be. Az elkövető az előző testvére lehetett a maga 2,28 kilójával, ez már a szákba került.

A következő halra sem kellett sokat várni, a bedobást követően pár perc múlva egy hasonló méretű tükrös éhezett meg a rákos csalira. Nem is vacakoltam tovább, összességében bő három órát töltöttem a parton, megvolt az engedélyezett halmennyiség, így összepakoltam. Búcsúzóul adtam a kollégámnak is pár szemet a nyerő csaliból, később elmondta, hogy neki is bejött, több halat is sikerült fognia vele.

Az égiek megkönyörültek rajtam, a sötét fellegek ellenére egy csepp eső sem esett, így még jobb érzéssel csomagoltam és indultam haza. Néha kell ilyen horgászat is, nem mindig arról kell szólni a dolognak, hogy megfogom és visszaengedem. Eléggé álszent dolog azt hirdetni, hogy mindig minden halat visszaengedünk, én sem teszem. Természetesen nem akarok senkit megsérteni, mert biztosan van ilyen horgász is, de mi otthon szeretjük a halat és az jobban esik az, amit saját kezűleg fog az ember. Végezetül ajánlom mindenki figyelmébe ezt a vizet, eddig sosem csalódtam benne. Kellemesen el lehet tölteni egy egész napot is, akár a családdal, gyermekekkel együtt. Mindenki megtalálja a szórakozását és még halat is lehet fogni.

Írás, fotók: Koter Péter