Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Etetőanyag házilag

Szili Dániel
2019. 03. 12. 07:30:02

Szinte minden békés halra horgászó használ valamilyen etetőanyagot, a küszözéstől a pontyozásig, ezt az etetőanyag gyártók is jól tudják így a piac tömve van a legkülönfélébb adalékokkal, etetőkkel, csalikkal. Igen ám, de van, amikor a saját magunk által összeállított csalétekre esküszünk, esetleg jobban esik úgy a peca, netán anyagi okokból magunk készítjük. Sok házi receptet elolvastam már az interneten, viszont a többsége az olcsóságra megy, így nincs a keverék átgondolva, mert vagy túl csirizessé válik a sok liszttől, esetleg hiányosak az összetevők. Ezzel az írásommal kívánok egy kis segítséget nyújtani, hogyan és miből érdemes viszonylag olcsón etetőanyagot készíteni otthoni körülmények közt.

Jó pár éve már, hogy rendszeresen készítek etetőanyagot. Sokat kísérleteztem a dologgal és rendkívül érdekelnek a különféle adalékok, ezek felhasználása, és a halak étvágyára kifejtett hatása.Minden háztartásban keletkezik konyhai maradék. Van ami alkalmas etetőanyag gyártásra, van ami nem, de lássuk mik is azok az anyagok, amiket felhasználhatunk.
Különféle kekszek, kenyerek, sütemények, péksütemények és mindaz, amit felbontottunk, megkezdtünk, ránk száradt, vagy csak nem ízlett. Nos ezzel kb. mindent el is mondtam, gyakorlatilag mindig keletkezik nálunk, a rokonságban, vagy a baráti körben hasonló kidobásra ítélt, de a halaknak ehető kaja.
A legelérhetőbb ezek közül a száraz kenyér. Ha mi magunk iszonyú zabagépek vagyunk, vagy csak tudatosan élünk és ilyen nem keletkezik a háztartásban, a kisebb boltokban, pékségekben is szokott lenni, 150-200 Ft/kg-os áron, de láttam már kirakodó vásárban is zsákszámra árulni ilyesmit, és még péksüteményeket is.
A péksütemény a kedvencem. Kakaós csiga, sajtos stangli, croissan, vagy bármi, ami megmarad, mehet a gyűjtőbe.

A sütemények is jók, de figyeljünk oda, hogy a lágy, nedvesebb, krémesebb részeket ha lehet, távolítsuk el, mert ezek nehezen száradnak és akár a penészedésre is hajlamosabbak.

Ezek szárítást egyszerűen oldom meg. Egy nem túl nagy papírdobozba teszem őket, a tetejét résnyire nyitva hagyom és felteszem a szekrény tetejére. Csodálatos és érthetetlen módon így nem szokott penészedni, de a szobahőmérséklet miatt hamar kiszáradnak. De azért figyeljünk oda rá, pár napig, míg szárad. Néhány nap alatt darálható állagú, de valamikor pár hónapig is tárolom, míg meg nem telik, attól függ, mennyire termeljük a felesleget. A molyosodás nagy gond lehet, erre is oda kell figyelni. Ha nem használtuk fel idejében, és bemolyosodik, tegyük a fagyasztóba 1-2 napra, majd vegyük ki ugyan ennyi időre és már le is lehet darálni ha akarjuk.

Gabonafélék. Tulajdonképpen a legalkalmasabb erre a célra a kukorica, búza, árpa, stb. Én kukoricát és búzát szoktam használni. Ezek se kerülnek sokba, legutóbb két kiló kukoricát a helyi takarmányosban nagyjából 200 Ft-ért kaptam.

Arra figyeljünk oda, hogy kukorica több legyen mint búza, nagyjából 3 rész kukorica, 1 rész búza.


Adalékok, fűszerek, is fognak kelleni. Ami az adalékokat illeti, ezek egy része kihagyható, vagy ha igazán olcsó etetőt akarunk, akkor akár teljes egészében, viszont az eredményességünket növeli, ha teszünk az etetőanyagunkhoz valamilyen plusz csáberőt.
Mik is ezek? Nálam ami elmaradhatatlan, az a TTX, avagy kukoricapogácsa. Minden hal szereti és szerintem az etetőanyag állagát is kedvezően befolyásolja. Továbbá főleg hidegebb vizekre, vagy kifejezetten pontyozáshoz szoktam még keverni bele pirított őrölt kendermagot. Ezt jobb ha ésszel adagoljuk, kb 10%-a legyen max az etetőnknek. Ez a tapadásra kedvezőtlenül hat, viszont kifejezetten erős és jellegzetes aromája miatt rendkívül hatásos bodorkára, pontyra.

Kísérletezhetünk még különféle lisztekkel, őrleményekkel, ahogy most én is használtam kókuszlisztet. Főleg keszeges, dévéres etetők alkotórésze ez, ami tulajdonképpen pirított kókusz őrlemény, szintén nagyon jellegzetes és átható illattal. Ebből sem kell sok, ez is max 10%. Én sokkal több adalékot nem szoktam alkalmazni, inkább fűszerezem, ami jelen esetben főleg fahéj és szegfűszeg. A fahéjból kilónként egy tasaknyi minimum kell, szegfűszegből fele ennyi is elég, valamint lehet további fűszereket is adni hozzá, mint pl koriander, ami szintén jó bodorkás fűszer, viszont elég erős aromájú és nem érdemes túl sokat tenni bele, mert átható korianderes lesz az etetőnk illata. Mondjuk teáskanálnyi elég a kiló etetőhöz. Az ánizs is jó, de lehet kísérletezni az édesköménnyel, kurkumával, vagy bármivel, ennek csak a képzeletünk szab határt. A só és a cukor is fontos, előbbiből kevesebb, utóbbiból picit több, de alapvetően cukorból is max 1-2 evőkanálnyi kell a kilóhoz.
Ételfestéket is adhatunk hozzá, télen fekete, vagy barna, míg nyáron valami világosabb szín, bár én őszintén szólva nem szoktam használni.

Miután sorra vettük a lehetséges összetevőket, talán térjünk rá az elkészítés folyamatára.
Először is nézzük az arányokat. Én úgy kísérleteztem ki, hogy a legoptimálisabb nagyjából az 1:1 arány. Vagyis egy rész péksütemény, egy rész gabona. Bár a keverék több gabonát is elbír, ilyenkor lehet akár kettő az egyhez arány is, tehát két rész gabona, egy rész péksütemény. Ez jobban bont, viszont többnyire sok élő, illetve szemes anyagot szeretek használni, ezért én az elsőt részesítem előnyben. Ehhez jöhetnek még az adalékok, fűszerek, a fentebb ismertetett százalékos arányban.

Maga az elkészítés, vagyis inkább darálás kétféleképpen történhet.

Vagy konyhai körülmények közt kis méretekben, vagy terménydarálóval nagyban. Valószínűleg a többségnek a konyhai körülmények maradnak, így először ezt ismertetem.

A dolog nagy rendetlenséggel, mocsokkal jár, így érdemes először is egyeztetni erről párunkkal, családunkkal, nehogy kiutáljanak otthonról! :)

Legalkalmasabb talán a feladatra valamilyen kekszdaráló. Nekem egy elég régi, talán valami NDK-s darálóm van, szerintem ennél modernebbek is léteznek már, de a szemléltetés kedvéért megteszi.

Fogjuk először is a szárított péktermékeket. Tegyük a darálóba, majd őröljük le az egészet. Az én darálóm elég durva szemcsésre őrli, ezért egy rostán átszitáltam a végterméket, így egy finom szemcseméretű anyagot kaptam. Hideg vízre ez jó lehet, bár kevés nagyobb szemcsét azért tennék hozzá. Nyáron ne foglalkozzunk ezzel, szerintem olyankor nem érdemes átrostálni, mert a halak emésztése gyorsabb, így nem telnek el olyan könnyen és a nagyobbakat is jobban szelektálja.




A másik fontos mozzanat, a gabonafélék. Ezt sajnos nehéz otthoni körülmények között darálni, így én azt javaslom –és lényegében a legegyszerűbb-, hogy egy takarmányboltban szerezzük be hozzá, a már ledarált kukoricát, búzát, vagy ezek keverékét. Lehet az egészen durvától a már szinte liszt finomságúig kapni darát, előbbit főleg a tyúkoknak, utóbbit inkább a csibének készítik. Hideg vízre én az egészen finom szemcseméretűt preferálom, míg melegebb vízre a közepesen durvát részesítem előnyben. Hogy nagyon csirizes ne legyen az állaga, a finom őrleményhez is érdemes kevés közepesen durva szemcseméretűt keverni.

Az arányokat betartva, az etetőanyag lisztünkhöz adagolva máris meg van a kívánt állag. Ezt az általam ismertetett adalékokkal felturbózhatjuk, sőt, TTX-ből is létezik darált, tehát gyárilag is be lehet szerezni ilyet. A fűszereknek is van őrölt változata, aminek pedig nincs, azt egy kávé, vagy cukor darálóval elintézhetjük. Lényegében nekünk csak az általunk gyűjtögetett sütemények, kenyérfélék darálásával kell foglalkozni, majd ezt a megfelelő arányokban keverni a már készre darált, őrölt összetevőkkel és kész is az etetőanyagunk.
A másik módszer, ami kétségtelenül haladósabb, az a terménydaráló. Faluhelyen, esetleg havernak, szomszédnak, ha van ilyenje és megengedi, hogy használjuk, könnyebb dolgunk van. Mondjuk itt is van némi feladatunk, mégpedig aprózni a darabosabb összetevőket, mivel az ilyen kisipari darálók beömlő nyílása igen szűk és bizonyos méretű darabok tudnak csak bejutni rajta

Emiatt én egy székre leülve, egy vödörbe elkezdem szétmorzsolni kézzel az összetevőket. Vannak olyanok is, amik kőkemények mikor kiszáradnak, pl a legtöbb sütemény, így ezeket valamilyen fogó segítségével szoktam szétroppantani, lényeg, hogy nagyjából max 10 Ft-os nagyságú darabok legyenek.

Amikor ezekkel megvagyok, hozzáadom az adalékokat, a fűszereket, és végül a kukoricát, búzát, a megfelelő arányokra figyelve.


Ha minden kész és alaposan elkevertük az alkotóelemeket, már csak egy feladatunk van, betölteni a vödör tartalmát a darálóba, majd kapcsoljuk be. A darálóban van egy rosta, ezekből van hozzá különböző lyukméretű. Hideg vízre az apróbb lyukú az alkalmasabb, mert így finomabb szemcseméretet kapunk, nyáron jobb szeretem a durvább szemcséset, így a nagyobb lyukú rosta lehet célszerű ilyenkor.

A dolog hátránya, hogy csupa, lisztes, poros lesz az ember ruhája, így rögtön ezután mehet is a cuccunk a szennyesbe, mi pedig a zuhany alá!
Végül a készterméket a molyosodás ellen tegyük egy jól záródó fedeles vödörbe, hűvös, száraz helyre, ha nem akarjuk pár napon belül felhasználni.

Jó kísérletezést mindenkinek!



 

Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)