Nyakunkon az ősz, egyre kevesebb a kellemes, melegebb idő, melyeket bölcsen ki kell használni. Aki halat akar fogni, annak egyre finomabb felszerelés után kell nyúlnia. Október végén Tarjányi Laci barátommal sikerült egy pecát megbeszélni a Tiszára, melynek a jó idő miatt nagy reményekkel vágtunk neki.
Hajnalban találkoztunk, gyors bepakolás után ki is értünk a tett színhelyére és nekiláttunk az előkészületeknek. A víz mélysége a mederben 5m körüli, az alja a kőláb után agyagos, kemény, néhol akadókkal tarkítva, melyek jó része főleg ág és kisebb kövek. Ideális pálya a feeder és úszós horgászatra egyaránt. Nyaranta jókat szoktam ott bolognaival keszegezni, ezúttal feederrel próbáltam szerencsét.
Szokásunkhoz híven, a vízen ért bennünket a hajnal
Laci lázas készülődésben
A felszerelésem két 3.6m-es 20-80 gr dobósúlyú botból állt, az orsók dobján 22-es monofil zsinórral. A felszerelésem egyszerű, egy rövid gubancgátló cső, alatta egy forgóba kb 15 cm 0.55-ös erőgumi kötve, majd egy újabb forgóba a 0.14-es előke a horgászat elején még 50-60 cm hosszan. A horog az egyik boton 12-es méretű, lehetőséget adva a nagyobb csalikra, míg a másikon eleinte 14-es méretű. A kosár mérete a távolabbi szereléken 60 gr-os volt, a közelebbin elegendő volt egy 30 gr-os is.
A szerelék
Laci úgy döntött, ő bolognai bottal fogja a halakat üldözőbe venni, így akár tanulságokat is lehet levonni a horgászat végén, aznap melyik módszer volt alkalmasabb, az adott körülményekre.
Az etetőanyagom a következő volt:
- 2 kg jó minőségű dévéres etető
- 1 kg föld
- kb 0.3 kg színes, süllyedő morzsa
- egy doboz csemegekukorica
- 1/3 zacskó karamellás aromapor
- 3 dl csonti
A keveréket már előző este bekevertem, majd lerostáltam, s végül a horgászat előtt hozzáadtam a süllyedő morzsát, csemegekukoricát és a csontit. Az egyik bottal nagyjából 40 m-es távolságra, míg a másikkal 25 m-re horgásztam. Kezdésnek a zsinórt a klipszbe akasztva, dobtam néhányat, ugyan arra a helyre a megtöltött kosárral, majd gyorsan bevetettem a felcsalizott horgokat.
Minőségi, tartalmas etetőanyag, csontival dúsítva
Kevés várakozási idő után, szép, bólogatós kapással, meg is lett az első halam, egy gyönyörű bagolykeszeg.
Csodaszép hal, kezdésnek mondhatni nagyszerű!
Kezdeti örömünk nem tartott sokáig, ugyanis rendre másra beindultak a gébek is. Mi sem bizonyította jobban, hogy Laci a bolóval elérte a meder alját, hogy egymás után fogta a bosszantó, nyálkás apróságokat.
A „gébgyár” lakója
A sűrű kapásoknak és a gyakori etetésnek hála, beindultak a keszegjeim is, ezúttal egy tenyeres karikát, majd egy kicsit nagyobb társát sikerült elcsípnem.
Kisvártatva Lacinak is bejött a dolog, a gébek után hamarosan a szákért nyúlt, majd partra segített egy tenyeres dévért. Valahogy ezek a halak most távol maradtak, noha kétségtelenül az egyik legkedvesebb keszegfélém.
Laci szákol
A relatíve finom felszerelés ellenére ritkulni kezdtek a kapások, illetve egyre maszatolósabbá váltak, s bár az etető megfelelő mennyiségű nehezítőt tartalmazott, változtatni kellett! A távolabbi szerelék előkéjét méteres hosszúságúra kötöttem, a horog méretén nem változtattam, hogy a giliszta és a kukorica csali is elférjen rajta, amolyan joli joker lehetőségként a beugró nagyobb halaknak, míg a közelebbi szereléken szintén méteresre kötöttem az előkét, itt viszont már 0.12-es méretig mentem le, a horgot a 14-es méretről pedig lecseréltem 18-asra. (Természetesen a horgok mérete gyártótól függően lehet más és más egy adott méretmegjelölésen belül is.)
Indokolttá vált az előkék és a horgok cseréje. A képen a még felkötött horog a régi
A finomítás eredménye meg is látszott, sikerült megfogni azt, a néhány maszatolós kapást okozó, kisebb karikakeszeget, egy bodorkát, és némi gébet ennek eredményeképp, valamint pár tenyeres karika is beugrott. A csali pedig három szem csonti volt, mely még kényelmesen elfért a horgon.
A finomítás után sikerült megfogni az ekkora karikakeszegeket is
Vagy az ekkora bodorkát
Avagy ilyen karikát
Közben Laci is más típusú úszóra szerelt, variált, így Ő is elcsípett néhány keszeget.
Laci karikája
Újabb keszeg a szákban
Közben éppen egy gubancot igyekeztem elhárítani, mikor felpillantva a távolabbi etetésen levő botom spicce erélyesen be volt görbülve, így a bevágás után már éreztem is, hogy engedni kell a féken. Gyorsan igyekeztem zsinórt is nyerni, hiszen a klipszbe be volt akasztva a zsinórom, mindössze néhány menet volt rácsévélve, de szerencsére elbírtam vele. A part közeléhez érve, vehemens kirohanással és rúgásokkal jelezte, hogy van még benne tartalék. Kispontynak gondoltam, ahogy a víz alatt látni véltem színeit, végül a szákoláskor bontakozott ki, hogy márnát akasztottam!
Nem is emlékszem rá, hogy fogtam e valaha márnát a Tiszán.
A márna után különösen izgatott lettem, így továbbra is elszántan próbáltam a halakat becserkészni, noha bíztam benne, hogy talán a benti etetésről sikerülne ismét valami jót elcsípni. Később a másik boton is jókora kapás lett, majd bevágás után szintén nagyot küzdött a hal. A 12-es előke miatt óvatosan kellett fárasztani, különösen a part közelében a féket is jobban megdolgoztatta, ám sikerült biztonsággal megszákolni, s rögvest kiderült ismét márnát fogtam!
Érthető az öröm. Második Tiszai márnám egy azon napon!
Gyönyörű folyami harcos hal!
A nap méltó zárása
Végül eltelt a horgászatra szánt időnk, majd egy pacsival feltettük az i-re a pontot! Összegzésképpen a tanulság mindenképpen az volt, hogy a feeder ezúttal hatékonyabban tudott működni, valószínűleg a sekély zónából a táplálék jobban a meder felé orientálódott, netán az időjárás, vagy vízállás befolyásolta ekképpen, minden esetre a finomítás szintén szükséges volt, számomra mindenképen egy értékes horgászat volt, melyből ismét sok tapasztalatot lehetett leszűrni. Végül következzék néhány kép, a gyönyörű hajnali színekről.
Írás: Szili Dániel (Danius)
Fotók: Danius, Tarjányi László
