Fontos leszögeznem, írásom főleg a kezdő folyóvízi pecásoknak való, vagy akik most ismerkednek a folyóvízi feederezés rejtelmeivel. Napjainkban nehéz a kevésbé tapasztalt horgászoknak eligazodni az aprócikkek tengernyi kínálatában, az újabbnál újabb kütyük láttán. Ez az írás talán segít összeállítani egy alap felszerelést bárki számára, aki a folyóvízi feederezést szeretné alkalmazni.

Nézzük először mi is az a feederes horgászat. Alapvetően egy több részes, érzékeny spiccel (rezgőspicc) ellátott fenekező botról van szó, amin a kapást a spicc közvetíti számunkra. A bothoz kell még egy súlyban, karakterisztikában passzoló orsó, végül a szerelék, melynek lelke a módszer nevét (feeder- azaz etető) adó kosár, amibe az etetőanyagot töltjük bedobás előtt. Mi is fog nekünk kelleni? Ami ugye mindenképp kelleni fog, egy botzsák, benne a bottal/botokkal, valamilyen bottartó, egy szék – amennyiben kényelmesen akarunk elhelyezkedni- továbbá merítő szák, vödör, szerelékes doboz,ha halat is akarunk elvinni, haltartó szák, Nagyjából ennyi.
 

A képen minden szükséges felszerelés szerepel. Már csak halat kell fogni. :)

A bot
Ha a keszeg a célhal, és alapvetően nem távolra, vagy nagy súlyokkal akarunk dobálni, akkor egy M (medium) bot tökéletesen megfelel, 3.3-3.6 m-es hosszúságban. Dobósúly tartománya hozzávetőlegesen 20-tól max.100 gr körül mozog. Ha ennél távolabbra, vagy nagyobb súlyú kosarakkal akarunk horgászni, pl mély víz, erős sodrással, akkor egy MH (medium-heavy), vagy H (heavy), jelzésű bottal érdemes horgászni. Ezek általában maximum 110-130 gr-os súlyokig alkalmasak. Ennél erősebb botok is vannak, mint ahogy nekem is van, de azt már jobbára a Dunán szoktam használni, így erről most nem ejtek szót. Pontyozáshoz, márnához, tehát célzottan nagyobb halakra, egy MH, H botot érdemesebb használni, 3.6-3.9 m-es hosszúságban. Horgászni általában egy bottal szoktam, mert nekem úgy a kényelmes, de van, hogy mindkét botot bevetem. Jó, ha van kétféle hosszban és erősségben.

Botjaim, a hozzájuk passzoló orsókkal

 

Orsó
Orsó terén nincs nagy kritérium, kényelmesen kézre álljon, több csapágyas legyen, a fék precízen működjön, valamint a mérete illeszkedjen botunk karakterisztikájához. Ez annyit tesz, ha botunk súlya 3.6 m hosszúságban 250 gr, akkor nem fogunk rátenni egy 50-60 dekás orsót, sokkal inkább egy 30-40 dekásat. Én a rövidebb keszeges botjaimhoz 40-es orsót használok. Ez annyit tesz, hogy 0.40-es zsinórból 100 m fér az orsó dobjára. Ettől függetlenül lehet rátenni sokkal vékonyabbat, legfeljebb alátétzsinórt kell tennünk a dobra, majd erre rá a főzsinórt, hogy a dob feltöltöttsége optimális legyen. Van egy hosszabb, erős botom, ami nekem főleg a Dunára kell, arra már a 60-as orsó illik. Én az első fékes orsókat preferálom, azok számomra jobban kézre állnak, és szerintem precízebb, megbízhatóbb a fékrendszerük is.
Bottartó
Egyre divatosabbak a különféle rod-podok, melyek használatát egy átlagos hobbi pecára feleslegesnek tartom, bár sűrű kövezésen esetleg lehet létjogosultsága. Én, amiket használok, az egy tripod(három lábú, állítható bottartó), és a klasszikus, olcsó, egyszerű teleszkópos bottartó ágasok. Ez a Tiszán a legtöbb helyen megfelel. A tripod főleg kövezéseken lehet előnyös.

Óvjuk a felszerelésünket, használjunk bottartót! A homok és a kő különösen nagy ellenség!

 

Mi legyen a szerelékes ládában?
Én a leggyakrabban használt, és egyéb szükséges kiegészítőket tartom benne, úgy, mint horgok, forgók, zsinórok, kosarak, horogszabadító, fogó, kés, stb. Kezdjük talán a darabosabb holmikkal. Szükségünk lehet több dologra is, nekem pl. mindig van egy bicska és fogó a dobozomban, szigetelő szalag, az esetleges nem várt eseményekhez, továbbá ólmok, kosarak, utóbbiak több méretben, de majd erre is kitérek.

A fontosabb kellékek egy része

A ládában beljebb haladva következnek nálam a horgok, forgók, egyéb aprócikkek. Itt helyet kapnak még a szerelékrögzítő létrák, melyeken az előre elkészített szerelékeimet tárolom és egy esetleges beszakadás, vagy csere alkalmával könnyűszerrel tudok feltenni másikat. Horgokból főleg a jobban fogyó, kedveltebb formákat tartom, több féle méretben, a forgókból ugyan így.

Horgok, forgók, létrák. Az olló is hasznos eszköz

A láda aljában kapnak helyet nálam a zsinórok, erőgumik, nagyobb dolgok. Általában többféle zsinórt tartok, főleg előkezsinórokat –nem árt, ha ezek jó minőségűek és frissek-, továbbá erőgumit a szerelékekhez, valamint némi kacat legalul, amit évente egyszer, ha előveszek, de olyankor állatira szükségem van rájuk! :)

A zsinórok és egyebek

Most, hogy már van mindenünk, nézzük miből áll össze a szerelék. Mint mondtam, a módszer lényegét a különféle feeder kosarak adják, ezek között vannak kisebb-nagyobb súlyú, merevebb, erősebb típusok, vagy puhább, hálószerű kivitelűek. Én többnyire olyat rakok fel, amit a kiszemelt hely megkíván. Ha mély a víz és húzós, akkor többnyire a sűrűbb fonású, nehezebb ólmozással ellátott kosarakat használom, amennyiben sekélyebb a víz, kevésbé sodrós, úgy a ritkább szövésű, könnyebb súlyú kosarakat részesítem előnyben, hogy a belé nyomott etetőanyag minél hamarabb kiürülhessen a feneket érést követően.

Különböző kosarak, különféle mederviszonyokhoz

Kelleni fog tört gubancgátló cső is. Ugyan többféle szerelék variáció létezik, amikhez nem szükséges ez a kiegészítő, de a kevésbé gyakorlott horgászok dolgát kezdetben megkönnyíti a használata, így a cikkben ezzel a kiegészítővel kötök szereléket. Én a könnyebb súlyokhoz műanyagot használok, viszont az a tapasztalatom, hogy a nehezebb kosarak alatt ezek rendre eltörnek, szétjönnek a nagy igénybevétel hatására, így azokhoz utóbb már fém gubancgátlót használok, ezek kellően megbízhatóak.

A gubancgátló cső. Kisebb kosarakhoz műanyagot használok, a képen látható már fémből van

A gubancgátlóba én szinte minden esetben szoktam erőgumit fűzni, mert ha egy nagyobb hal beugrik, akkor kellően biztonságos marad a fárasztás, egyrészt az akasztás pillanatában sem hajlik ki a horog, vagy szakad az előke, ha vastag a főzsinór másrészt kevésbé kell finomkodni a fárasztáskor. Kétfélét használok, keszegezni, vékony előkékhez egy lágyabbat, ami jobban nyúlik, ha meg célzottan nagyobb halakra horgászom, vagy az előke vastagabb, esetleg nehezebb a terep, és jobban kell húzni a halat, oda egy kicsit keményebbet. Ezeket 10m-es tekercsekben árulják, és általában a 0.5-0.8mm közötti átmérővel a leggyakoribbak. A lágyabb, amit használok pl. 0.8-as átmérőjű, elvileg 5.8 kg a szakítószilárdsága, mégis kétszer akkorát nyúlik, mint a kevésbé lágy, ami 0.65mm átmérővel és 4.54kg szakítószilárdsággal rendelkezik. Mint fentebb írtam, mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága.

Nem árt, ha van jó minőségű erőgumink

Forgók, ütközők is fognak kelleni, én forgóból kétfélét kötök a szerelékre. A Tiszára egyszerű hobbi horgászathoz úgy szoktam szereléket kötni, hogy egy forgókapcsos karabinert kötök a szerelék fölső felére, ezt akasztom be a főzsinórra kötött hurokba. Ha cserélni akarom a szereléket másikra, csak kiakasztom a kapcsot a zsinórfülből, majd felteszem rá a másikat. A szerelék alsó végén egy szimpla, vagy nagyobb sodrásnál akár hármas forgót használok, hogy a sodrás ne pödörje be az előkét. A forgó fölé egy gumiütközőt rakok, hogy védjem a forgón levő csomót.

A szükséges forgók és az ütközők

 

Főzsinórból az orsó dobjára én szinte minden esetben 0.22-es méretűt szoktam tekercseltetni, lehetőleg feederes horgászathoz valót, vagy legalábbis valamilyen jó minőségű, süllyedőt, így a zsinórunk gyorsabban lesüllyed, nem kap bele annyira a sodrás. Ez a méret számomra tökéletes, mert a kicsit nagyobb kosarakat is be tudom vele juttatni, de nem is túl vastag, így a sodrás sem fog olyan könnyen belekapni, mint akár egy 0.25-ös vagy 0.30-as főzsinórba, tehát kevésbé görgeti el a sodrás a szerelékünket. Előkezsinórokból is érdemes betárazni több félét, én a Tiszára a 0.10-es mérettől egészen a 0.20-ig használok, de őszintén szólva a két végletet rendkívül ritkán, tehát leggyakrabban a köztes méreteket használom, pl. 0.12-től 0.16-os. Érdemes ezekből is megbízható márkákat használni, nem a párszáz forintosakat. A szereléken az előkénk hossza változó, én kb 40 és 100 cm között szoktam variálni. Amikor jobban kap a hal és túl mélyre nyeli a horgot, rövidebbre kötöm az előkét, ha túl finnyásan, maszatolósan kapnak, nehéz megfogni őket, akkor kisebb horgot kötök fel, 80-100 cm-es előkére. Horgok terén igen nagy a választék. Már-már elbizonytalanodik az ember, milyet használjon. Számomra nincs nagy varázslás, van néhány típus, amiket évekkel ezelőtt kezdtem el használni és a mai napig ezeket a típusokat keresem, egész egyszerűen azért, mert jó. A formával nem lövünk mellé, ha a kissé öblösebb, rövidebb szárú horgokat választjuk, mint ahogy az alantabb a képen is látszik. Match és feeder botos horgászathoz, keszegre, nagyobb halakra egyaránt alkalmasak. Én a 18-as mérettől egészen a 10-es méretig használok. Értelem szerűen nagyobb csali nagyobb horog, de ha finnyásak a kapások, érdemes kipróbálni kisebb, vékonyabb húsú változatokat is, egyszóval könnyebb horgokat felrakni.

A legkedveltebb horogformám

Miután sorra vettünk mindent, nincs más hátra, mint megkötni a szereléket. A lenti képen látható módon áll össze a szerelékünk. A horogelőke, mindig a gubancgátló hosszabbik oldala felől legyen!

Végül így áll össze a kész szerelék

Amikről még nem esett szó, azok az olyan hasznos kellékek, mint a merítő szák, melynek jó, ha legalább 3 m hosszú a nyele, hogy kényelmesen el lehessen érni a halakat már bentebb is. Kisebb az esély, hogy a partig húzott hal megriadva lerúgja magát a horogról, vagy eltépje az előkét, a bot spiccét sem kell túl magasra tartani. Kellhet még egy vödör, elsősorban az etetőanyagnak, ám ha nehezebb, esetleg sárosabb a terep, szoktam egy kisebbet is tartani a kézmosó víznek, valamint egy száraz rongyot, vagy kiselejtezett törölközőt, kezet törölni. Télen jó szolgálatot tehet egy termosz, a belé töltött forró teával.

Nos, ha mindennel megvagyunk és a felszerelésünket biztonsággal elhelyeztük a parton, nincs más hátra, mint a horgászat!

Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)