Régen vártam már úgy szezont, mint az ideit. Valószínűleg ennek az az oka, hogy tavaly a különféle munkáim miatt nagyon keveset tudtam csak horgászni, és azt is elég korán be kellett fejeznem. Az idei évre viszont nagy terveket szőttem, a téli időszakban rengeteg felszerelést, csalit vásároltam, készítettem, és reménykedve figyeltem az időjárás előrejelzéseket, mikor enged a tél annyit, hogy végre vízpartra lehessen menni.

Az elmúlt években nagyon elkényelmesedtem, a hozzám legközelebbi vizeket látogattam, legtöbbször ez a Maty-ér volt, kombinálva a Szikivel, de az utóbbi már nem sok örömet tartogat a horgászoknak. A Maty-ér pedig határozatlan ideig, de az év első felében biztosan víz nélkül marad, az evezős pálya átalakítása miatt. Úgy döntöttem ebben az esztendőben szeretnék minél több környékbeli vizet felkeresni, kipróbálni, régen, vagy soha nem látogatott helyekre eljutni.
A Sárgáson még soha sem horgásztam, pedig a Görbén lehúztam pár évet, igaz ott sem jártam már évek óta. Facebook csoportokban kértem tanácsot a vízpart megközelítésére, valamint „Google barátunk” útmutatásait is igénybe vettem. Újra rá kellett jönnöm, hogy a műholdas térkép hatalmas segítség a helyismerettel nem rendelkezőknek a horgászhelyek és utak felkutatásában.

Az első bevetésre február 19-én került sor. Elég hirtelen, szinte a semmiből nagyon jó idő lett pár napig, ezt kihasználva nem tétováztam és felkerestem a holtágat. Az első meglepetés az oda vezető úton ért, mégpedig azért, mert hol volt út, hol nem. Néhány helyen elég kalandosan sikerült átjutnom, pedig nem túl alacsony az autóm. Értem én, hogy szántani kell, de miért az utat? Még jó, hogy valamennyire igyekeztek tolólappal simítani egyes részeket, mert másképp csak terepjáró, vagy traktor jöhetett volna szóba.

A bevezető út

A partra érve kiderült, nem voltam egyedül a gondolattal, hogy ideje elkezdeni a pecát, viszonylag szép számmal lehetett autókat látni végig a parton. Nem ismertem a vizet, az első szabad beállóban megálltam, majd sietve pakoltam ki. Egy 3 méteres pickerbottal a kárászokat, valamint egy 3,6 méteres feederbottal a Maty érből ide került pontyokat vettem célba.

A bázis

A pickeren csonti volt a csali, egy erőgumin csúszó, hosszú előkés felszerelésen, a feederen pedig egy rövid, fonott előkés készséget választottam, saját gyártású epres pellettel. Az etetőanyag szintén saját készítésű, amit a hidegvízi horgászat miatt piros ételfestékkel színeztem, egy kis angolmorzsával fűszerezve.

Az első halra nem sokat kellett várni, ellentmondást nem tűrően indult meg a pickerbotom a víz irányába, igazi nyári „füstölős” kapással kezdődött a szezon. Hamarosan a partra került az első idei hal, egy 80 dekás ponty formájában.

Az év első hala

Nem sokat kellett várni a következőre sem, a 8-10 percesre szánt dobási időközt nem sokszor kellett kivárnom. Pár darab pontyocska után végre egy kárász is horogvégre került. Örültem neki, hiszen eredetileg ezért jöttem.

Végre nem kisponty lesz

Az első kárász.

A következő bevágást követően gyanúsan mozgott a hal a zsinór végén, mondtam is magamban, hogy „ugye neeem”. Pedig sajnos igen, a kis sárga gyönyörűségeknek sem volt olyan hideg már a víz.

A horgászok „kedvence"

A pickerboton szinte folyamatosan jöttek a halak, viszont a feeder érintetlen maradt. Gondoltam finomítani kellene kicsit a szerelést, ezért a fonott előkét lecseréltem vékonyabb fluorocarbonra, bíztam benne, hogy csak ennyi lehetett a probléma. Fél óra múlva végre határozottan görbült a feederbot spicce, majd meglepetésemre a hal szinte kiúszott a partig. Ami utána következett, az egészen más tészta volt. Hirtelen meggondolta magát, igen nagy erővel elindult hol jobbra, hol balra. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem a megszokott kispontyok egyike, valamint villámcsapásként jutott eszembe, hogy az előkét kicseréltem gyengébbre, viszont a féken nem lazítottam. Amint nyúltam az orsóm irányába, abban a pillanatban megkönnyebbült a botom, elszakadt az előkezsinór.

Ennyi maradt az előkéből

Sajnos nem láttam a halat, de bizakodásra ad okot, hogy van ebben a vízben olyan hal, amiért érdemes ide kilátogatni. Egyértelműen az én hibám volt, de mire végére értem a káromkodásnak, betudtam a dolgot a téli berozsdásodásnak. A pickeren még jött pár kisponty és törpe, de a másik boton már nem volt kapásom. Igaz, amiért lejöttem, a kárászok nem igazán tiszteltek meg, de így is egy eseménydús szezonkezdésben volt részem.

A következő alkalomra már március közepén, nemzeti ünnepünkkor került sor. Gondoltam, hogy rengetegen lesznek, ezért elég korán értem ki. Már ekkor sokan voltak, később viszont kirakhattuk a „telt ház” táblát. Örömteli, hogy az oda vezető utak mindegyike teljesen jól járható lett, ennek apropóján délután végigjártam mindet. Ráadásul rendezték a partot, sok szemetet vittek el, valamint jó pár horgászhelyet alakítottak, takarítottak ki. Mint később megtudtam, a Csongrád megyei horgászszövetség a Maty-ér hiányában megyei horgászversenyeit ezen a vízen fogja 2019-ben megrendezni, így a Sárgás lesz a helyszíne az egyéni és a csapat bajnokságnak is. Van tehát remény arra, hogy ez a víz mind halasításban, mind tereprendezésben kiemelt figyelmet fog kapni, ami csak jót tehet a hétköznapokon itt horgászók lehetőségeinek is. Arról nem is beszélve, hogy az élversenyzők trükkjeit a versenyeken ellesve, vagy a versenybeszámolókat figyelve átültethetjük a saját gyakorlatunkba is.

Nem túl optimális horgászidő

A víz és az időjárás aznap teljesen más arcát mutatta, viharos széllel, és szemerkélő esővel kellett megküzdeni. Ráadásul a halak sem voltak a halak kapókedvüknél, pedig díjazhatták volna a sok horgász kitartását. Alig-alig lehetett olyan horgászt látni, aki halat fog, minden kapásért harcolni kellett. Mellettem egy idősebb sporttárs fogott pár kárászt, amit irigykedve néztem, mivel nekem ma is a kispontyok jutottak, és azok sem nagy számban.

Csak a szokásos méret

Próbáltam variálni a szerelékeket, számtalan csalit próbáltam, de nem sok sikerrel, a halak és az időjárás ma nem voltak partnerek a horgászatban. Sajnos később derült ki, hogy a vártnál jobban kifogtak rajtam a körülmények, egyhetes otthoni kényszerpihenő következett ízületi gyulladás formájában.

A sajnálatos szünet után, az első olyan napon, amikor már nem fájt minden csontom, célba vettem ismét a vizet. Nem adtam fel a kárászok üldözését, ezért először egy pickerbottal próbálkoztam csonti csalival, de pár törpeharcsa és szó szerint tenyeres kisponty megfogását követően, átváltottam a feederbotokra. Egyfajta teszt is volt egyben, mivel egy általam eddig nem ismert gyártó csaliját és kétféle dip-jét kaptam kipróbálásra. Az Eventus név eddig ismeretlen volt számomra, pedig nem is olyan messze, Tiszaszigeten van a bázisuk. A tégelyben kétféle csalit találunk, zöld és barna színben. Felhajtóereje inkább wafters jellegű, a horgot nem emeli ki.

11mm-es méretben készülnek

Karamellás ízesítésű, method horgászatra kifejlesztett pop-up csalit, valamint a fokhagymás dip-et terveztem próbálgatni. A fokhagymás dip-be saját gyártású, EA pelletnyomóval készített, szintén fokhagymás csalikat mártottam.

9mm-es saját fokhagymás, fúrt pellet

Megmondom őszintén, nem igazán rajongok a tömködős módszerért, mindig is egy túlreklámozott, -a különleges etetőanyagok miatt- pénzlenyúlós módszernek tartottam, de hát, ha már tesztelünk, akkor rendesen csináljuk. Így etetőanyagnak egy másik gyártó Ready Method „Spring” fantázianevű keverékét választottam, egy 30 grammos, erőgumin csúszó method kosárral, 10-es méretű horoggal, csalitüskével.

A bevetésre kész szerelék

Mondhatni mesébe illően indult a próba, hiszen az első bedobást követően, fél percen belül reccsent a nyeletőfék, és hamarosan a merítőben pihent egy nyurgatestű 1,8 kg-os ponty.

Gyönyörű, hosszúkás példány

A másik boton a fokhagymás dip-be mártott pelletemre nem volt túl nagy érdeklődés, egész nap egy kárászt és két kispontyot sikerült fognom vele.

Félkilósforma kárász

Maga a dip már-már hihetetlenül erős aromával rendelkezik. Otthon a garázsban, aromazárós zacskóban, a felbontatlan dobozból is határozott „illat” áradt. Nem túl szerencsés lakásban tárolni, mivel a felbontást követően a szag szinte marja az ember nyálkahártyáját. Az viszont egész biztos, hogy a vámpírok messze elkerülik az utcánkat. :-) Azért nem akarok senkit elijeszteni tőle, megfelelő zárt helyen tárolva nem okoz semmilyen problémát. A hatása olyan kimagasló, hogy a belemártott csali egyórás áztatást követően is igen erős fokhagymaszagot áraszt magából.

A karamellás pop-up csali viszont egész délelőtt jól adta a halat, még kárászt is sikerült fognom vele, ha már mással nem nagyon ment.

Egy újabb szép kárász

A pontyok is szerették, igaz megint csak az apraja volt éhesebb.

Tökéletesen akadt a horog

A csodálatos délelőtt elmúltával a halak étvágya drasztikusan lecsökkent, déltől már semmire nem volt kapásom, csak egy kacsa érdeklődését tudtam felkelteni. Két óra körül feladtam a harcot és összepakoltam.

Neki is tetszett az etetőanyagom

A csali nagyon megtetszett, a halak is díjazták, egész biztosan kipróbálom több ízesítésben is. A dip is bizonyította hatásosságát, de ezen a napon annyira nem voltak a halak fogékonyak a fokhagymára, ettől függetlenül bátran ajánlom hidegvízi horgászatokra.

Összefoglalva a Sárgás holtágban egy sok lehetőséget rejtő, szép környezetű vizet ismertem meg, ahová egész biztosan többször visszatérek az év folyamán. Viszont van még jó pár, számomra elfeledett víz, amely felfedezésre vár, bízom benne, hogy hasonlóan szép kalandokban lesz részem máshol is.

Fotók, szöveg: Koter Péter