Az idei évet nem sikerült valami jól kezdeni a Maty éren, nagyon nehezen indult meg a ponty, főképp a keszegek voltak kapó kedvükben, bár azok sem kényeztették el túlságosan a horgászokat. A tavasszal telepített egynyaras pontyocskák pedig szinte lehetetlenné tették a jobbak kifogását, olyan mennyiségben voltak jelen, hogy gyakorlatilag csak ezek akadtak horogra. Az is igaz, hogy az utóbbi években végig ez volt a jellemző, hogy a versenyekre lettek kiélezve a telepítések, a pontyok zöme alig érte el a méretes tartományt. Március közepe óta hanyagoltam is a vizet, inkább a természetesebb vizeket látogattam.

Az idei év abban is különleges, hogy a veszélyhelyzet miatti általános válság elérte a haltenyésztőket is, nyakukon maradt a rengeteg hal. Nincs export, nincsenek éttermek és mondhatjuk, hogy a húsvét is gyakorlatilag elmaradt. Ezen a helyzeten próbált segíteni a Kormány egy döntéssel, amely eddig szinte példátlan haltelepítéseket eredményez az egész országban. A Csongrád megyében telepítendő 73 tonna halból 100 mázsa extra háromnyaras ponty jutott a Maty érbe, ami azért nem kevés mennyiség.
A sors úgy hozta, hogy az első telepítést követő napon szabadnapos voltam, így gondoltam egyet, rápróbálok, hátha sikerül egy kis élményhorgászatban részesülni. Éppen kezdett világosodni, mire kiértem. Nem voltak sokan, pedig azt gondoltam, hogy a telepítés híre sok horgászt csábít ki a vízpartra. Két feederbottal kezdtem, de egy óra elteltével már csak az egyiket használtam, szinte lehetetlen volt kettővel horgászni. Az első kilósforma pikkelyes után egyfolytában húzták az 1,80 körüli, frissen belerakott tükrösök. Nem volt nagy kihívás megfogni őket, 7 órakor úgy döntöttem befejezem a feederezést. Nem panaszkodni akarok, mert inkább ezek húzzák, mint a félkilósak, de ez már szinte gépesített aratás volt. Hazamenni nem akartam, ezért elővettem a spiccbotot, hátha beugrik pár keszeg. Ekkor még nem is gondoltam, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattam volna. Igaz elsőre fenéken egy újabb 1,80-as tükrös jött, bár ezzel a módszerrel élvezetesebb volt kifogni. Az ezt követő kilós, majd kisebb pontyok után lejjebb húztam az úszót, hátha vízközt találok valamilyen halat.
Az első dobásra egy bodorka érkezett. Nem túl nagy, de legalább már nem ponty.

Az első „nem ponty”

A következő dobások szinte mindegyikénél volt kapásom, nem is gondoltam, hogy ilyen mennyiségben és változatosságban vannak jelen halak itt a Matyon.

Karikakeszeg

A kezdeti örömökből felocsúdva kezdtem „tökéletesíteni” a szerelést, igazodva a halak kapókedvéhez és igényeihez. 1,5 grammos úszót használtam, a főzsinór 16-os, az előke 14-es fluorokarbon. A főólmot feljebb húztam, a 25 cm-es előke előtt csak egy miniforgó és egy apró sörét maradt.

A nyerő felszerelés.

A csali sem volt mindegy. Igaz csontit nem vittem magammal, de a konzervkukorica is nyerőnek bizonyult. Csalizás előtt a belső részét kinyomtam belőle, szinte csak a külső héja maradt meg, ami a bedobást követően szépen, lassan süllyedt csak le.

A "préselt"kukorica

Az esetek legnagyobb részében le sem ért a csali, menet közben elkapta egy halacska. Bedobáskor a szerelést „ki kell teríteni”, hogy természetesnek tűnően, viszonylag lassan süllyedjen a csali, legyen idejük a halaknak elkapni vízközt. Sikerült több halat kifognom a „jövő reménységei” közül is.

Amurocska

 

Kicsi kárász

 Olyan mennyiségben állt be a hal az etetésre, hogy egy-egy elrontott bevágást követően kívülről akadt egy másik halba. Persze az ember nem akar szándékosan sérülés okozni a halaknak, de nem igazán lehetett kivédeni a külső akadásokat. Kis méretű, szakáll nélküli horgot használok, bízom benne, hogy nem okoz aránytalanul nagy sérülést az apró reménységeknek.

Ez a horog még a törpéből is könnyen kijön.

Számolatlanul jöttek a halak, köztük egy-egy gyönyörű példány is. Na nem a mérete, hanem a szépsége miatt. Meggyőződésem, hogy egy tükörponty 5 centisen és 10+ kilogrammosan néz ki a legjobban.

Gyönyörű még ilyenkor

 Azért nem csak ilyenek jöttek, hanem a keszegfélék közül is sikerült jó néhány példányt horogra keríteni. A dévérek közül két méret volt a jellemző, 17 és 24 centisek voltak a legnagyobb számban.

Az átlagos 24 centis

 A vízközti horgászat egyik alappillére a megfelelő etetés, ráadásul a Maty éren 1 kg az engedélyezett mennyiség. Ebből kell(ene) kijönni, ami nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan. Saját etetőanyagot használok, a vízközti horgászat miatt a gombócokat nagyon lazára gyúrom. Nem kell nagy mennyiség, igaz a kvóta miatt ez nem is lehetséges. Viszonylag ütemesen, kicsi, egykezes gombócokat dobtam az úszó köré, amit néha-néha pár szem kukoricával egészítettem ki. Jól reagáltak a halak az etetésre, észrevehető volt, hogy egy-egy gombóc bedobása után először a dévérek, majd később a kárászok jelentek meg. Kárászokból a nagyon aprótól a 30 dekásig bezárólag sikerült jó pár példányt fognom.

Egy viszonylag szebbecske kárász

 A vízközti horgászat helyességét az is igazolta, hogy egy idő után ismét letettem a horgot fenékre, megnézni, hogy ott is lehet-e jobbacska keszeget fogni. Azt nem sikerült, viszont jöttek megint a pontyok, ráadásul le is akadtam a gazos fenékbe. Gyors előkecsere után visszatettem kb 50 cm-rel a fenék fölé a horgot.

A legnagyobb meccsem mégsem egy hallal volt, hanem egy vadkacsával. Gácsér uraság úgy döntött, hogy neki kell a horgomon lévő kukorica, ezért minden bedobáskor rástartolt a horgomra. Egyszer sem sikerült elérnie, ezért bosszúból az úszómat piszkálta. A többi kacsától eltérően ez nem volt félős, nem sikerült elijeszteni, néha úszott egy kört, de mindig visszajött. Eleinte viccesnek tartottam, de később már rendesen idegesített.

Gácsér koma.

Még nem volt dél, amikor ráhagytam a horgászatot, reggel nem is sejtettem, hogy ilyen élménypeca lesz belőle. A mai horgászat a régi ’90-es évek elejét idézte fel, amikor szintén egy 5 méteres spiccbottal degeszre foghatta magát az ember keszegfélékből. Végre ismét van a környéken egy olyan víz, ahol mennyiséget lehet fogni keszegfélékből. Ez a fajta horgászat számomra többet ér bármilyen mennyiségű és méretű ponty fogásával szemben.

Ezúton is bíztatok mindenkit, hogy vegye elő a vékony pálcát a botzsák mélyéről, mert egy igen eseménydús, élvezetes horgászat részesei lehetünk ott, ahol eddig nem is gondolta az ember.

Szöveg és fotók: Koter Péter