Mint ahogy az előző részben is írtam, az elmúlt évek túráiból áll össze ez az írás, hiszen hiába van a Deltában több hal, a megfelelő időben a megfelelő helyen kell keresnünk őket ahhoz, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk. Igazából minden alkalommal volt 1-1 olyan napunk, amikor ez nekünk is sikerült, ezért is tértünk vissza évről-évre. Lássuk most az egyik év első pár napját.
Fontos leszögeznem, írásom főleg a kezdő folyóvízi pecásoknak való, vagy akik most ismerkednek a folyóvízi feederezés rejtelmeivel. Napjainkban nehéz a kevésbé tapasztalt horgászoknak eligazodni az aprócikkek tengernyi kínálatában, az újabbnál újabb kütyük láttán. Ez az írás talán segít összeállítani egy alap felszerelést bárki számára, aki a folyóvízi feederezést szeretné alkalmazni.
Horgásznaplómat lapozgatva botlottam ebbe a több mint 10 évvel ezelőtti történetbe, a Tisza-tó csukái akkor még jóval kevesebb pergetőhorgásszal találkoztak, így a kezdők is, mint akkoriban én, fantasztikus élményekkel gazdagodhattak.
A novemberrel már igencsak hűlnek a vizek, akár már fagyok is lehetnek. A jól megszokott, nyári, kora őszi pályák már nem, vagy csak alig adják a halat, viszont a vermelők még nem adnak kielégítő eredményt, a halrajok vonulóra fogják a dolgot. Ilyenkor néha egész érdekes halakba lehet botlani, mint ahogy nekem is sikerült néhány alkalommal.
Nyakunkon az ősz, egyre kevesebb a kellemes, melegebb idő, melyeket bölcsen ki kell használni. Aki halat akar fogni, annak egyre finomabb felszerelés után kell nyúlnia. Október végén Tarjányi Laci barátommal sikerült egy pecát megbeszélni a Tiszára, melynek a jó idő miatt nagy reményekkel vágtunk neki.
