Talán kezdhetném az írást egy régi poénnal.
Nagyjából ezzel jellemezhetném a május hónapot, igaz a munkanapok zöme is esővel telt, így a Szeged környéki horgászvizek nagy része gépkocsival megközelíthetetlenné vált.
Február óta próbálgatom a Szeged mellett található tiszai holtágon, a Sárgáson a különféle módszereket, melyikkel lehetne eredményesen kárászt és keszeget fogni, de persze nem lenne nagy baj, ha közben beugrana egy-egy rendes ponty is.
Régen vártam már úgy szezont, mint az ideit. Valószínűleg ennek az az oka, hogy tavaly a különféle munkáim miatt nagyon keveset tudtam csak horgászni, és azt is elég korán be kellett fejeznem. Az idei évre viszont nagy terveket szőttem, a téli időszakban rengeteg felszerelést, csalit vásároltam, készítettem, és reménykedve figyeltem az időjárás előrejelzéseket, mikor enged a tél annyit, hogy végre vízpartra lehessen menni.
A ringlóvirágzás az egyik legkedvesebb időszakom. Ilyentájt már rendesen mozgolódni kezdenek a békéshalak, melyeket már kellő magabiztossággal lehet a horgunk köré csalni. Közülük is kedvenceimet, a keszegeket vettem célkeresztbe, újdonsült botommal egy light feederezés erejéig.
Kora tavasszal, amikor a jégből már hírmondó sincs és a nappalok is hosszabbodnak, a halak kezdenek kimozdulni a mélyebb vizekből, hogy a kifogyott erőtartalékaikat rendezzék. Jól tudják ezt a horgászok is, így a jó idők beálltával lassan benépesülnek a vízpartok. Ha megfelelően lefinomított szerelékkel próbálkozunk, és jó helyen vagyunk, akár egész szép fogásokban is lehet részünk. Ezúttal egy matchbotos horgászatra invitálom meg az olvasót.
