Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Kora tavaszi matchbotos horgászat

Szili Dániel
2019. 03. 24. 19:38:53

Kora tavasszal, amikor a jégből már hírmondó sincs és a nappalok is hosszabbodnak, a halak kezdenek kimozdulni a mélyebb vizekből, hogy a kifogyott erőtartalékaikat rendezzék. Jól tudják ezt a horgászok is, így a jó idők beálltával lassan benépesülnek a vízpartok. Ha megfelelően lefinomított szerelékkel próbálkozunk, és jó helyen vagyunk, akár egész szép fogásokban is lehet részünk. Ezúttal egy matchbotos horgászatra invitálom meg az olvasót.

Végre sikerült kijutnom a vízpartra, melynek hol a jég, hol időhiány miatt nem tudtam eleget tenni, de már nagyon viszketett a tenyerem valami jó finomszerelékes keszegezésre, így light matchbotomat poroltam le és kötöttem rá egy kellően finom szereléket, ami a következő volt:
A bot egy 390-es light match, kellően lágy a vékonyabb zsinórokhoz is, valamint egy 30-as orsó, rajta 0.16-os süllyedő zsinórral. Lehetne akár 14-es is, de a viszonylag távolabbi dobások miatt szerintem túlterhelném a vékonyabb zsinórt. Az előke 0.10-es, hossza 40 cm, melyet egy tripla forgóra kötök. A forgó felett található még egy 1-es jelzésű sörét, ez és a forgó adják a jelzőólmozást. Felette egy csúsztatható súly, ami kifejezetten nagy dobálózásoknál nem a legalkalmasabb, mivel az erős igénybevétel hatására kicsúszhat a szilikoncsövekből és elveszítjük, de én vigyáztam. :) Azért szeretem, mert könnyen variálhatom vele a jelzőtől való távolságát, persze nem árt, ha több is van nálunk ugyan abból.
Eleinte 16-os méretű match horgot kötöttem fel, amit később nagyobbra cseréltem, ezt majd kifejtem később.

Az úszóm a matchbotos horgászatban leginkább kedvelt típusom, egy Cralusso Arrow volt, melynek lamellái segítségével változtatható az önsúlya, ezáltal az ólmozás is, továbbá a szára ki-be tologatható, így a felhajtó erő változtatható, aminek mondjuk, nagyobb csali esetében lehet hasznos szerepe. Sekélyebb víznél én a lamellákat szinte mind fent hagyom, csak egy vékonyat szedek le, így kisebb súlyozás is elegendő. Értelemszerűen mélyebb víznél többet érdemes levenni, így a súlyozás is több lesz, tehát hamarabb leér a horog a kívánt mélységbe.

Az úszó rögzítését, a maximum bothossznyi mélység miatt, fixre szereltem. Ezt egy fix úszórögzítővel lehet megoldani, mely szilikoncsövek segítségével marad a helyén. Amikor a víz mélysége nem mélyebb a botomnál, mindig ezt alkalmazom, mert bár az úszó minél fentebb van, annál nehezebb vele dobni, ugyanakkor szépen ki lehet teríteni a szereléket vízbeéréskor, így szerintem nem igazán lehet vele gubancot dobni és főleg kisebb súlyozás esetén könnyebben is süllyed, egy csúszó szerelékhez képest, ezáltal gyorsabb horgászatot tesz lehetővé. Antennának nagyon szeretem az ún. furulya antennát, mivel kitűnően látszik, valamint az üreges belseje miatt a súlya nem számottevő. Dobásnál fütyül, valóban mint egy nyílvessző.

Az etetőanyagom egy már korábbi cikkemben említett saját gyártmányom volt, melyből 2 kilót kevertem be, ehhez adtam csontiból és pinkiből 1-1 decit. Az alapozáskor ennek felét be is gombócoltam, mert bár a víz nem volt kimondottan sekély, mégsem akartam a folyamatos locsogással zavarni a halakat. A pontos mélységmérés sokat számít, kb 2.5m volt a mélység, melyhez a szerelékemet a viszonylag nagyobb szél és oldaláramlás miatt úgy állítottam be, hogy a jelzőólmozás érintse az aljzatot, ezáltal a fenéken sodródva lassítsa a szerelékem. Ebből kifolyólag apró álkapások keletkeznek, de ki lehet szűrni a valódiakat, amik sokkal határozottabbak. Persze nagyon akadós fenéken ez a módszer kevésbé ajánlott.

A víz még nagyon hideg, az ég pedig kezdetben felhős volt, így beletelt vagy 20-30 percbe, mire az első kapások megérkeztek. Az első halam alig észrevehető kapással jelentkezett, mely egy kisebb karikakeszeg volt.

Kisvártatva, de egyelőre nagyobb időbeni különbséggel egy bodorka követte.

Na, hát ha lassan is, de alakul. Már a bodorkák eleve jó jel, általában ha ők megjelennek, azt jelenti, jó felé matatok! :) S bár az idő kicsit kellemetlen volt, és a víz is elég hideg, mégis apránként beindulni látszott a dolog, mert a harmadik ilyen tenyeres bodorka után a három szem pinki helyett gilisztát tettem fel, és az előzőeknél kicsit határozottabb kapással, jött egy tenyeres dévér.

Mivel már ütemesebbé vált a halfogás, ezért gyúrtam 2 gombócot, majd beküldtem nekik. Kis idő eltelt ugyan utána, de szép kapással jött egy jelentkező, tenyeres karika formájában.

Hamarosan eltűnt az úszóm és bevágás után hajlani kezdett a bot. Nem volt túl nagy ellenfél, de egy kispontyot kinéztem belőle. Végül talán az etetőben levő csonti e az oka, vagy sem, de balin lett belőle.

Mivel a halak mérete is nőtt, továbbá a kapások is kicsit sűrűsödtek, ezért egyrészt ismét etettem, másfelől a horgot is nagyobbra cseréltem. Nem túl nagyra, 14-es, öblös, főleg feederen használok ilyeneket és erre szépen ráfér a giliszta, meg még egy szem csonti, vagy pinki.

Hamarosan be is jött a dolog, komótos, elhúzós kapással be is köszönt egy szép jószág. Éreztem hogy nem keszeg, talán nem is balin, pontyot sejtettem, abból sem a tenyerest. Ez már jobb! A bot szépen felőrölte az erejét, de párszor meg kellett pipáltassam, mielőtt alátolom a szákot, nem adta magát könnyen. Végül szákba, majd matracra került a drága.

A végére már igencsak szép napos időnk lett, aminek hála a kapások is szépen beindultak, már nem kellett annyit várni egy halra, mint előtte, így az etetést is nagyjából 20 percenként megismételtem. Még beugrott néhány dévér, egy jobb karika, de hogy az egyéb teendőimmel is haladjak, ennyit szántam a horgászatra, és a halak örömére pakolóra fogtam a dolgot, nekik meg be gombócoltam a maradékot.

Ne feledjük, hideg még a víz, az etetőanyaggal bánjunk csínján, a felszerelés pedig legyen kellően érzékeny és nem utolsó sorban nem árt, ha a helyet is sikerül megfelelően kiválasztanunk. S végezetül, némi szerencse is jól jön! :)

Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)