Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Októberi dévérek a Tiszán

Szili Dániel
2019. 10. 26. 07:27:51

Szinte már közhelynek számít, hogy a hűlő vizekkel a halak étvágya is megnő, hiszen igyekeznek a téli tartalékokat begyűjteni. Aki ebben az időszakban kijut a partra, kis túlzással mindent is foghat! Persze a dolog nem ilyen egyszerű, ilyenkor is bele lehet futni a nagy semmibe, sok múlhat a helyválasztáson és az időjáráson is, ami a halak kapókedvét befolyásolja. Ezúttal kegyes volt hozzám az idő és bőkezű a Tisza.

Októberben újfent ellátogattam kedvelt őszi horgászhelyemre, amit elsősorban azért szeretek, mert csend van és ezt általában nem is szokta megzavarni semmi. Továbbá esetenként az alsó Tiszán ritka halak is horogra kerülnek itt ebben az időszakban, még ha nem is mindig születnek kimagasló fogások. A dolog érdekessége, hogy egy kanyar külső ívén van a hely, sekély, homokosabb, semmitmondó partszakaszon. Tavaly bevált a feeder módszer, emiatt ismét ezt választottam. Rendkívül borongós, szeles, kora reggel esős időt sikerült kifognom, a halak is elkerültek, csupán egy 50 centis retúr harcsát, meg két keszeget sikerült fognom mutatóba gilisztával.

Kénytelen voltam más alkalommal visszatérni, hátha az égiek is megkegyelmeznek nekem. Nos, ezt a hó derekán sikerült is kifognom, csodás napsütéses időt kaptam, minimális légmozgással, most már csak nekem kellett villantanom valamit.

Etetőanyagom már előző este bekevertem, ami a következő volt:

-Kb 30 dkg őrölt TTX

-2 kg keszeges etetőanyag

-1.5 kg lösz

-egy tasak keszeges aromapor

-két marék süllyedő színes morzsa

-egy kis dobozos konzerv kukorica

-2 dl csonti és 1 dl pinki.

A taktikám az volt, hogy két bottal fogok horgászni, a nehézbombázót egy 100 gr-os kosárral beküldöm 60 méterre, mert ott már némiképp van mélység is, valamint a lehelet finom feederemmel maximum 15 méteren fogok horgászni, 20 gr-os kosárral. A kinti szereléket lefinomítottam kis horogra, 12-es előkével, 16-os horoggal, a benti cájgon viszont 18-as előkén volt 12-es horog, 15 centi erőgumival kombinálva, hogy azért ne érhessen túl nagy meglepetés.

Alig kezdtem neki a pecának, máris kapásom lett a közelebbik etetésen, ám korántsem voltam elragadtatva, a hatalmas fogás látványán, egy küsz személyében. :) A csokor pinkit simán felvette. Újracsaliztam csontival, majd erre már igazán szép kapással jelentkezett a következő delikvens. Szépen ment, jobb keszegben reménykedtem, esetleg szilvaorrúban, majd amikor láttam, hogy hosszúkás, szinte megörültem a szilvaorrúnak…ami szákoláskor érthetetlen okokból balinná változott!


Közben szorgalmasan etettem mindkét bottal, bár egyelőre egy két apró pöccintésen kívül süket volt a benti etetésem. Az érzékenyebbik botot viszont folyamatosan húzta. Egy szebb bodorka, után viszont ráálltak a kis balinok, amik szinte ellehetetlenítették értelmesebb hal fogását.


Már kezdtem azt hinni, újfent mellé nyúltam, ám egy jókora kapás erre rácáfolt a nehézbombázón. Bevágás után éreztem, a horog jól ült, a hal rúgott, keményen védekezett, szinte ránehezedve, ami miatt újfent harcsára gyanakodtam. Csak lassan tudtam a part közelébe húzni, noha a szereléktől telhetően igyekeztem határozottan közelíteni a szákhoz. Amint megcsillant az ezüstös, hosszúkás teste, már sejtettem, márnát fogtam.


Ez a márna így az eleje felé igen magasra tette a mércét, kíváncsian vártam, mit hoz a folytatás, ám a másik boton ismét kapás! Épp hogy sikerült utána kapnom, olyan szépen vitte, ám az örömöm nem tartott soká, mivel ismét süldő balin kapta el a csontit.


Mivel rövidtávon szinte csak a kis balinok jöttek, bent viszont sűrűsödtek a kapások, úgy döntöttem nem erőltetem tovább a két botos horgászatot, inkább koncentrálok arra az egyre, amin a márna is jött, de akkor abba mindent bele adok. A sűrű dobálások által kialakuló etetőanyag sáv szép lassan beérni látszott, ugyanis újabb szép kapással, bár amolyan süllőszerű koppintásokkal jelentkezett a következő delikvens.

A Tisza időnként elkényeztet. Imádom a folyót. Sose tudom mi lesz a következő hal, ahogy erre a gardára például abszolút nem számítottam. Sokat már ezúttal se kellett várnom, egyre több kapásom lett, újfent halat fáraszthattam, egy jobb dévér személyében.

Pár szót ejtenék a szerelékről is. A főzsinórom fonott volt telibe, amit azért szeretek, mert egyrészt a kapásokat nagyon jól közvetíti, másrészt én ezzel a bottal a Dunán is szoktam horgászni, jócskán méretes kosarakkal, de itt a Tiszán is ismerek olyan szakaszokat, ahol egy picit gyorsabb víznél már nem áll meg rendesen a 150 gr, ráadásul ezek megtöltve már akár a 200 gr-ot is elérik. Node ezúttal a 100 gr-os ahova dobtam, ott meg is állt, tehát kényelmesen tudtam dobálózni, és így messzebbre is tudtam hajítani a szereléket. A kosarat egy csúszó kapocsba akasztottam, a forgónál lévő csomót pedig egy gumigyönggyel, és egy gumi ütközővel védtem le. Ebbe a forgóba 15 cm 0.65-ös erőgumit kötöttem, aminek a végére egy hurkot csináltam, a felesleges szálakat levágtam, majd ebbe hurkoltam bele a kb 80 centis horogelőkét.


Kezdett nagyon ráállni a hal az etetésre, lényegében már nem nagyon kellett várnom, bedobás után hamar jelentkezett is a kapás, majd a bevágás után erős védekezés kezdődött. Éreztem szép keszeget fogtam, szákolás után ismét egy jó dévért tarthattam kezemben.


Közben igyekeztem kitapasztalni, csaliban is mi működik. A csonti jó volt, a márnát is azzal fogtam, de most nem hozott kimagasló eredményt, a dévéreknek legjobban a pinki és a trágyagiliszta vált be, utóbbiból két vékony szálat tettem fel, egy szem pinkivel a horog hegyébe, hogy a giliszta ne rúgja le magát a horogról.


Az idő koradélutánra nagyon kivirult, kellemes indiánnyár lett, hál istennek nem volt okom panaszra a felhozatal terén sem, egész sok féle halat sikerült fognom, és jó ütemben is jöttek.

Bár a hal nagyon szépen evett, mégis a délutáni teendőim miatt pakolni voltam kénytelen.

Összegzésképpen tehát, a két bot ezúttal inkább nyűg volt a balinok miatt, bár később úgyis félre kellett volna tennem az érzékenyebbiket, mert bent nagyon megindult a hal, nem tudtam volna kettőre koncentrálni. A legutóbbi pecához képest az időjárás most rendkívül kegyes volt, szinte melengető, valószínűleg ez is sokat számított a kapókedvben, valamint az etetőben lévő bőséges élő anyag és a lösz felhősítő hatása is közrejátszhatott, hogy a halaknak utat mutatott az etetés felé. Talán még zöldgilisztából csípett darabokkal is megpróbálhattam volna a horgászatot, de olyan jól jött a trágyagilire, hogy nem volt értelme túlbonyolítani.

Klassz horgászaton vagyok túl, erősen töröm a fejem, melyik helyet vallassam legközelebb, és mi legyen a taktika.




 

Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)