A Szeged melletti Maty-éri evezőspálya az elmúlt években kiemelkedő jelentőségre tett szert a versenyhorgászatban. Úszós és feeder kategóriában is rendeztek itt megyei bajnokságokat, nemzetközi kupaversenyeket, országos egyéni és csapat bajnokságokat, sőt 2018-ban a Klubcsapatok Horgász világbajnokságát is ezen a pályán tartották. Több versenyen alkalmam volt indulni mozgáskorlátozott kategóriában, jobbára sikeresen, az eredményes szereplés egyik fontos eleme az etetőanyag, amelyről az alábbiakban olvashattok.
Horgász VB 2018 Szeged
Míg régebben a kárászok voltak a célhalak, az utóbbi években egyre inkább a pontyfogás lett a nyerő, bár a Szövetség erőfeszítéseinek hála, a fehérhal állomány is szépen gyarapodott. Egy-egy tavaszi versenyen keszegezéssel lehetett jó eredményt elérni.
A versenyzők egyéni etetőanyag keverékekkel, folyékony- és poraromákkal, az általuk legjobbnak ítélt etetési ütemmel próbálták elcsábítani és maguk előtt tartani az egyre méretesebb pontyokat, miközben igyekeztek a törpeharcsákat elkerülni. Az etetőanyagokat nagy mennyiségű csemegekukoricával egészítették ki. Az egyes fordulókban általában finomabb szerelékekkel és élőcsalival kezdték a horgászatot, majd amikor megjelentek a pontyok, előkerültek a nagyobb horgok, amikre kukorica került. Több versenyen alkalmam volt indulni mozgáskorlátozott kategóriában, jobbára sikeresen.
Nyáron és ősszel (melegebb, vagy lassan hűlő vízre) összesen körülbelül 3 kg etetőanyagot szoktam bekeverni az alábbiakban leírt recept szerint:
1. keverék
1 kg Seria Walter Racer Panettone Black
1 kg Seria Walter Racer Panettone
0,5 kg. Seria Walter Racer Sweetcorn Carp
0,5 kg. TTX (lehetőleg őrölt)
Maros Mix Süllyedő morzsa
Maros Mix Extra Aktivátor kukorica, scopex és édes szamóca ízben
Maros Mix Kukoricatej natúr
2. keverék
1 kg Maros Mix XXL Hidegvizi Ponty Kárász
1 kg Maros Mix XXL Ponty Kárász
0,5 kg Seria Walter Racer Sweetcorn Carp
0,5 kg TTX (lehetőleg őrölt)
Maros Mix Süllyedő morzsa
Maros Mix Extra Aktivátor kukorica, scopex és édes szamóca ízben
Maros Mix Kukoricatej natúr
Ha őrölt a TTX-em, akkor reggel, a pályára indulás előtt, ha darabos, akkor sokszor már előző este beáztatom. Ehhez egy edényben az időjárásnak, leginkább a vízhőfoknak és az edzésen szerzett tapasztalatoknak megfelelő mennyiségű kukoricatejet és aromát/aromákat kevés vízzel elegyítem és az őrölt tortuval alaposan elkeverem, majd ha már beívódott a szemcsékbe, felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Ha darabos a tortu, akkor a teljes vízmennyiséggel szoktam elkeverni az aromákat. Ezután hagyom, hogy jól felázzon, szükség esetén még öntök rá vizet, hogy híg tejbegríz állagú legyen a végén.
Egy dézsában (minél nagyobb az edény, annál könnyebb alaposan átkeverni az anyagot) szárazon összekeverem az anyagokat kézzel, majd a felázott tortut is hozzákeverem. A könnyebb, gyorsabb és alaposabb keveréshez akkumulátoros fúrót és megfelelő keverőfejet szoktam használni. Ha ez nincs, akkor folyamatos keverés mellett, lassan adagolom hozzá a “grízt”, hogy minél jobban elkeveredjen. Ezután mindkét esetben lassan annyi vizet adagolok még hozzá, hogy elérje a megfelelő, jelenleg még kissé túlvizezett állagot. Ezután következik a rostán való áttörés. Bő fél óra múlva átkeverem az egészet, ellenőrzöm az állagát, szükség esetén még adok hozzá vizet, ha száraz. Inkább többször keverem át, de vizet csak kisebb adagokban adok hozzá, hogy nehogy túlvizezzem. Ha mégis megtörténne, némi őrölt tortut, esetleg száraz etetőanyagot adok hozzá. Jöhet az utolsó áttörés, ha szükséges (a fúróval elég homogénre tudjuk keverni) és kész is a kaja, mehet a limitellenőrzésre.
Ebből a keverékből aztán kb. az 1/4-ed 1/3-ad részét kiveszem a ráetetésre, a többiből elkészítem az alapozó gombócokat. Először üresen 5-6 nagy, “kétkezes”, erősen megnyomott gombócot gyúrok, majd fullasztott csontit, bábot, pinkit, földes szúnyogot, vágott gilisztát, csemegekukoricát, kendermagot és süllyedő morzsát keverek hozzá. Hogy mit és pontosan mennyit, azt az edzések alapján döntöm el, de óvakodni kell a túletetéstől! Ebből a dús keverékből pedig az etetőpohárnak megfelelő méretű golyókat csinálok, az utolsó kettőt már csak annyira megnyomva, hogy épp összeálljon. Az etetés megkezdésekor kézzel bedobom a nagy gombócokat, majd kupakkal, pontosan tolom be a kicsiket. A verseny közben már leginkább csak a kukoricát poharazom, az edzésen szintén kitapasztalt ritmusban. Etetőanyagot csak ritkán, kis gombócokat, ha szükségét érzem. Régebben mindezt még ragasztott csontival és földes szúnyoggal egészítettem ki, de a legutóbbi versenyeken ezek már nem kellettek.
A fenti keverékekkel fejeztük be tehát a Maty-éri versenyhorgászatot 2018-ban. A vízeresztést, majd a feltöltést követően egy új pályára fogunk leülni horgászni, kíváncsian várjuk, hogy ugyanúgy működnek-e a majd „régi” receptek, vagy egy teljesen új irány fog kialakulni.
Varga Tamás
