Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Tavaszi feederes finomkodás

Szili Dániel
2019. 04. 07. 00:00:00

A ringlóvirágzás az egyik legkedvesebb időszakom. Ilyentájt már rendesen mozgolódni kezdenek a békéshalak, melyeket már kellő magabiztossággal lehet a horgunk köré csalni. Közülük is kedvenceimet, a keszegeket vettem célkeresztbe, újdonsült botommal egy light feederezés erejéig

 

Vizeink lassan melegednek, a halak a tél utáni és az ívás előtti nagy evészetben biztonsággal horogra csalhatók, ám nem mindegy még, hogy hol keressük őket és hogy milyen szerelékkel, etetőanyaggal horgászunk. A módszer megválasztásánál törekedjünk a finomabb, felszerelések használatára, vékonyabb zsinór, kisebb horog, stb.
Mivel újabban magam is kezdem igen csak megkedvelni a feederes horgászatot, ezért időszerű volt beszereznem egy kellően finom pálcát, a hideg vízi horgászatokra.
Az Erdei Attila nevével fémjelzett Tubertini EA Trinity feedert találtam számomra legkezesebb botnak, rendkívül rugalmas, szinte angolosan lágynak mondanám. Bár 360-as hosszban, ami nekem van elvileg medium akciósnak írják, én mégis a light kategóriába sorolnám, főleg hogy a széria rövidebb darabjai már valóban a picker botok finomságával vetekszenek. Mivel keszeg volt a célhalam, ezért a szereléket is hozzájuk igazítottam. Az orsó dobjára a matchbotos horgászataim során már oly sokszor bizonyított Maxima chameleon süllyedő zsinórból tekercseltem 0.20-as méretűt. Erre fűztem egy csúszó karabinert, majd alá egy gumigyöngyöt, végül egy gumiütközőt, és a zsinór végére került egy forgó. Ebbe 0.6-os erőgumit kötöttem 20 cm hosszan, melynek végére egy hurkot kötöttem és a kiálló részeit visszavágva kaptam egy gumisünit. Ebbe hurkoltam bele az 50 centis 0.10-es előkét. A horog 14-es méretű volt. A kosárból három méretet vittem magammal, egy 10 gr-os, de igen nagyméretűt, ezzel alapoztam, továbbá két 25 gr-os kosarat, ezek közül az egyik kisebb volt, de mivel a kapások nem vehemensen egymást érve jelentkeztek, ezért végül nem cseréltem le a nagyobb kosarat.

Etetőanyag gyanánt a már megszokott saját darálmányomat használtam, még maradt belőle jócskán szerencsére. :) Alapozásnál még nem tettem bele semmit, de utána hozzáadtam 1 deci csontit és fél deci pinkit.


Legelőször is a mederalakulat függvényében meghatároztam a dobás hosszát. Mivel itt a parthoz közel húzódik a medertörés, emiatt már 15 m-en is kielégítő a mélység. Két botvillát leszúrtam egymástól 4 m-es távolságra, majd 4x körbe tekertem rajtuk a főzsinórom, így pontosan 16 m-en beakasztottam a zsinórt az orsó klipszébe. Ugyan ezt megcsináltam egy erős feederrel is, melyet az alapozó etetéshez használtam. Az alapozásnál lazára tömött kosárral nyolcszor dobtam ugyanoda. Kis várakozás után erős rántással ki is ürül a kosár tartalma.

Ezt követően bedobtam a felcsalizott szereléket, majd kiakasztottam a főzsinórt a klipszből, óvatosan megfeszítettem, végül egy zsinórjelölő filc segítségével -ami inkább rúzs állagú- megjelöltem az etetés helyét a zsinóron, ezáltal mindig ugyan oda tudok horgászni, ugyanakkor egy esetleges beugró ponty sem fog így megtépni a vékony előkével, ha hirtelen megugrik.

Mihelyst minden a helyére került, következhetett a horgászat. Csalinak először csonti és pinki szendvicset használtam, aminek hosszabb kapásszünet után egy törpe örült meg elsőként. Ennek meg én nem örültem, de mit tehettem, folytattam a horgászatot. Viszonylag sűrűn dobáltam, még a kapástalan időszakban is, majd megjelent az első keszeg is, egy dévér formájában.

A következő körben próbálgattam a csalikat is, hol giliszta, hol pinki vagy mindkettő, de a gilisztára határozottan a törpe kapott, csontira beugrott egy kis bodorka, meg néhány kisebb karikakeszeg. A gilisztát el kellett hagyjam, így a továbbiakban pinkivel csaliztam, kezdetben 3 darabbal.

Szépen kezdett az etetés is beérni, egyre sűrűbbek lettek a kapások és a törpék is úgy tűnt odébb álltak, vagy csak nem volt idejük felvenni a csalit, minden esetre a feeder szépen dolgozott, én pedig igyekeztem sűrűn etetni. Persze túletetésről szó sincs, hiszen nem volt szemes az etetőben, a nyüvekből is csak módjával, továbbá összesen két kilót kevertem. A kapások is viszonylag bátrabbak voltak, szép pöcögtetésekkel, majd húzásokkal jelezték, hogy itt az újabb delikvens. Jött is a szép kapás, majd fárasztás. Lett is egy jó, szákérett dévér, ugyanakkor a vékony előke és a halak mérete miatt így is minden halat szákolnom kellett.



Az időm délután 1 óra felé jócskán kezdte meghaladni az erre szánt limitemet, s noha jól szórakoztam, lassan pakolni készültem. Ezúttal a pontyok távol maradtak, szerencsére a törpék is, a nap legeredményesebb csalija pedig egyértelműen a pinki volt, melyből később már 4-5 szemet is a horogra tűztem. Végül zárásnak még beugrott egy jókora karikakeszeg, hogy feltegye az i-re a pontot. :)



 

Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)