Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Újratöltve, avagy 1 év után újra horgászható a Maty-ér

Koter Péter
2019. 08. 13. 20:53:58

A természet nagy Úr, gyorsan birtokba vette a sokáig üresen maradt medret, és méteres gyomerdővel lepte el szinte a teljes felületét. A feltöltés előtt próbálták menteni a menthetőt, amire akkor futotta, azt megtették. A részletekbe nem mennék bele, a közösségi felületeken aki akarta, elmondta a véleményét. Abból főzünk, ami van, most ehhez kell alkalmazkodni és megtalálni a megfelelő horgászmódszert.

A lényeg, hogy 2019. július 27-től ismét szabad horgászni a vízen, a többi dolog idővel feledésbe merül. A fórumokon gyorsan híre ment, hogy nagyon eszik a hal, szinte hihetetlen fogásokról jöttek a beszámolók, így egyre nagyobb lelkesedéssel nézegettem a naptáramat, hogy mikor tudnék először a vízpartra menni. Egy szerdai napon eljött az én időm, pirkadatkor már a parton voltam, gyors kipakolást követően végre horgászbottal a kezemben ülhettem a ládámon.

Az eddig hallottak és látottak alapján arra gondoltam, hogy matchbottal lenne a legkifizetődőbb próbálkozni. 3.90-es botot, 20-as főzsinórt, 16-os előkét használok, rajta 3+2 grammos úszóval és 14-es méretű öblös horoggal. Etetőanyagot nem terveztem bejuttatni, az engedélyezett 1 kilóval amúgy sem mennék sokra. Előző nap beáztattam egy kis vödör búzát, amelyre vajsav aromát locsoltam, ezt fogom csúzlizni, kiegészítve némi konzervkukoricával.

A kiválasztott helyen, amilyen távra be tudtam lőni a gabonát, kb. 1.5 méteres mélységet mértem. Az alapozó 6-7 csúzlizást követően indulhatott a horgászat. Hat percet kellet várni az első kapásra. Határozottan elmerült az úszóm, majd gyorsan partra került az első pontyocska. Nem a tó szörnye, de kezdésnek megteszi ez a félkiló körüli példány.

Ami utána jött, arra nincsenek szavak. Számolatlanul fogtam a halat, átlag 1.2 kiló körülieket, a nagyobbja 2 kg körül volt. Legtöbbször arra sem volt idő, hogy két hal között etessek valamennyit.

A szél is feltámadt, de a 3+2 grammos úszót gond nélkül meg tudtam tartani egy helyben. Leginkább a csúzlizásban zavart a felerősödő szembeszél, de meg lehetett oldani.Egyszer csak eddig nem látott emelős kapás, majd szinte semmi ellenállás nem éreztem. Legnagyobb meglepetésemre egy dévérkeszeg éhezett meg a kukoricára. Tetszetős példány volt, szerintem megérné csontival, esetleg gilisztával rápróbálni, de nem ma.

Az örömhöz némi üröm is párosult, mivel az első két órában öt horgom szakadt be a növényzetbe. Előttem balra volt egy gazcsomó, szinte automatikusan oda úszott minden megakasztott hal, de nem ez volt a legnagyobb probléma. A levágott gaz ottmaradt csonkjaiba akadt bele a fenékre letett horog. Jó esetben egy kis növényzettel és pikkellyel kijött a szorításból a horog, de nem volt mindig szerencsém.

A horogvesztéseket megelégelve az eresztéket érintőre állítottam, onnan kezdve nem volt megállás. A halak sáskahad módjára ettek, szerintem majdnem mindegy mi lett volna a horgon. Talán a harmadik órában fogtam a legtöbbet, rendesen elfáradtam, még mondja valaki, hogy nem sport a horgászat.

Kicsit több mint 5 óra pecát követően úgy gondoltam, hogy elég. Nekem is, és a halaknak is. Eddig 53 db volt a rekordom a Maty-éren egy délelőtt, igaz az feederbottal, de most ez is megdőlt. Ha jól számoltam, akkor 72 db pontyot fogtam, ami számomra még mindig hihetetlenül hangzik. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen napom lesz, bár a beszámolók alapján készülni lehetett a nagy fogásra. Másnap úgy alakult, hogy délután lett egy kis szabadidőm és mi másra is fordítanám azt, mint horgászatra. Ismét irány a Maty-ér, de most inkább kísérletezgetni szerettem volna. Minimál felszereléssel, egy feederbottal meghorgászni úgy a vizet, hogy ne veszítsek szerelést.

Most is úgy gondoltam, hogy a partközelben próbálkozom, mivel nem szeretnék a gaztengerben horgászni. A cél távolság 15-20 méter, amennyire a csúzlimmal be tudom juttatni a gabonát. Tegnapról maradt még búzám, ezt elegendőnek ítéltem meg a mai rövid pecára is. Kigondoltam egy szerelést, amivel reményeim szerint nem fogok rendszeresen beakadni a torzsákba. Egy 20 cm-es erőgumin csúszik egy elhagyós kapocs, amelyre 25 grammos cseppólmot tettem. Ez megütközik egy előketartó gyorskapocsba, ahol a rövid előkémet egy 4 cm-es távtartó gumicső védi meg a gubancolástól. Azért csepp alakú ólmot használtam, mivel szerintem kevésbé tud egy ilyen forma beakadni, viszont, ha akad, akkor könnyebben kijön.

Az alapozást követően bedobtam a készséget, amelyre csalinak 10mm-es ananászos pop-up bojlit tettem fel. Úgy okoskodtam, hogy a felemelkedett horog nem tud majd beakadni a mederfenéken lévő csonkokba, így még biztosabb a felszerelés.
Rövid várakozás után megérkezett az első másfél kiló körüli ponty.

A gyors fogást követően nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Nem tudtam kapást kicsikarni, pedig az itt már-már művészetnek minősül. Variáltam a csalikat, de ezek a halak nem igazán fogékonyak a pelletekre, minibojlikra, mivel nem nagyon ismerik ezeket. Biztosan előbb-utóbb fogtam volna néhányat, de nem nagyon akartam égetni magamat a parton a kapástalansággal, mivel mellettem mindenütt szépen aprították a halat. Szóval maradt a kukorica, mint nyerő csali, ezzel már elég sok halat sikerült kifognom. Nem számoltam, most nem is ez volt a lényeg. Hanem az, hogy egyszer sem szakadt be a felszerelésem! A szerelés jól vizsgázott, ha mégis megakadt, akkor játszi könnyedséggel kiszabadítottam. A horogelőke nem tekeredett fel, a halak pedig a várakozásoknak megfelelően reagáltak, igaz szinte csak a kukoricát voltak hajlandóak megenni.

Fogtam ismét dévérkeszeget, most már biztos, hogy a későbbiekben egyszer rápróbálok ezekre is. Egyelőre ennyi volt, egy hónap nappali horgászati tilalom következik. Reméljük, hogy minél hamarabb visszaáll a tó élővilága, a halaknak legyen természetes táplálékuk, ne szoruljanak rá az emberre, akkor talán majd kihívás lesz kifogni őket. Az eddig ígéretes, hogy még nyoma sincs törpeharcsának, reméljük így is marad, bár valószínűleg ez csak hiú ábránd. Aki szórakozni szeretne, az gyorsan menjen, mert nem hiszem, hogy sokáig fog tartani ez az állapot.

Írás, fotók: Koter Péter